

Egyelőre még Svájc a legnemesebb csokoládék Mekkája. Egyelőre! Ugyanis egyre több szenvedélyes csokirajongó választ inkább belga édességet. Nem is csoda, ha megtekintjük a brüsszeli csokoládéboltok kínálatát!
Szinte özönlik a tömeg a csokoládéboltokba Brüsszelben. Pralinék, bonbonok kis díszdobozkába csomagolva csábítják a látogatókat. Galler, Leonidas, Godiva, Neuhaus-mind a nagy nevek között szerepel a csokológiában. A nemes portéka nemes lakosztályt is követel, mégpedig a Brüsszel pompázatos főterén található barokképületekben, a gótikus tanácsház és a fantasztikus Csokoládémúzeum közelében. A konkurens Svájcnak is be kell látnia, hogy a két ország csokoládégyártásának története szorosan összefonódik. A svájci származású Jean Neuhaus 1857-ben zarándokolt ki Brüsszelbe, ahol ugyanabban az évben megnyitotta gyógyszertárát, melyben kakaótartalmú termékeket is árult. Boltja a Galerie de la Reine-Európa első fedett bevásárlógalériája, - üzletei között még mindig ugyanazon a helyen található. Akkoriban az eredeti koncepciója az volt, hogy a csokoládéval gyógyítani lehet, így a csokoládétea és a csokoládé nyers hússal is megtalálható volt a palettáján. Először az unokája dobta piacra 1921-ben az első pralinésorozatát, melyek mogyorós és mandulás finomságokat kínáltak. Felesége kreálta az első pralinés dobozt is, mely a belga csokitörténet alapkövét is jelenti egyben.
Az, hogy a praliné tulajdonképpen francia találmány, a Neuhaus mítosznak mit sem árt, hisz az ő személyének köszönhető, hogy a praliné valóban bekerült a köztudatba. A sikerre való tekintettel Neuhaus elindította hamarosan a csokiszeletek gyártását is, melyet a konkurencia már a következő évben lekoppintott. A 20. századig a belga innováció messze meghaladta a francia és svájci technikát. Charles-Amédée Kohler 1830-ban már megkreálta a mogyorós csokoládét, 1850-ben pedig a párizsi Jean-Baptiste Letang készítette el az első csokifigurák formáját. A valódi feltűnést azonban Daniel Peter szerezte, aki 1857-ben kitalálta a tejcsokoládét.
A '60-as évek közepéig újabbnál újabb belga csokigyárak nőttek ki a földből hirtelen, míg a '80-as években el nem kezdték felvásárolni a kis gyárakat a belga csokiművészet iránt érdeklődő külföldi hozzáértők. Így történt, hogy még a legnagyobb renoméval bíró cégek, mint a Neuhaus, vagy a Godiva is többször lelt külföldi gazdára.
Érdekesség, hogy az amerikaiak is a belga csokit részesítik előnyben. Hírlik, hogy a Bush család évek óta Brüsszelben rendeli meg a mindennapi csokiadagját.
"A csokoládé az új luxus élelmiszer és mi erre alapozzuk a jövőnket" - nyilatkozta Pierre Marcolini, aki bár csak néhány éves múltra tekint vissza a csokoládéiparban, mégis számos világvárosban megtalálhatóak különleges portékáját árusító boltjai. Marcolini a világ minden részéről gyűjti össze pirinyó csokoládéinak ízesítőit és mára már saját iskolával is bír.
A csokoládé korábban a nemesek kiváltsága volt, pár deka ára vetekedett 15 kiló kenyér árával. Marcolini bebizonyítja, hogy van visszaút a bevásárlóházak olcsó csokoládékínálatának igénytelenségétől. Pár deka Marcolini praliné ára szintén megegyezik 15 kiló kenyér árával!
|
|
Megosztás |




