

Latin neve: Satureja hortensis
Népies neve: borsfű, hurkafű, pereszlény, bécsi rozmaring, csombor
Közép-, Dél-, Délkelet-Európában honos, de számos helyen nálunk is termesztik. Régóta ismerik és használják a borsikafüvet, hiszen már a XVI. századi füvészkönyvek is említik.
Kifejezetten borsra emlékeztető az íze és az illata is. Az ételeket óvatosan fűszerezzük vele, mert túlzott használata keserűvé teszi azokat. A borsikafüvet a fekete bors helyett is lehet használni, mivel kevésbé erős. A főzés befejezése előtt nem sokkal adjuk csak hozzá az ételhez.
Mivel csökkenti a felfúvódást, gyakran használják babos ételekhez, de kiváló fűszere még a burgonya-, és káposztaételeknek, salátáknak, sült húsoknak, gombás ételeknek, vadpácoknak, majonéznek és mártásoknak, hurkának, savanyúságnak, pecsenyének.
Gyógyhatásai is régóta ismertek: gyomorerősítő, emésztést-elősegítő, étvágyjavító, görcsoldó, fogyasztó és enyhén vérnyomásemelő.
Borsikafű tea: Forrázzunk le két teáskanálnyi borsikafüvet 1 csészényi forró vízzel, majd 5 perc múlva szűrjük le.
|
|
Megosztás |




