Latin neve: Capparis spinosa
Népies neve: kapribogyó, kaporna
Elő-Indiából és a Kaukázus területéről származó, Dél-Európában és a Földközi-tenger partvidékén honos cserje, amit később a rómaiak terjesztettek el.
A kapribogyó egyébként ecetben, sóban, olajban eltett, még ki nem nyílott virág fonnyasztott bimbója.
Halkonzervekhez, mártásokhoz, pástétomokhoz, vadas ételekhez, húskocsonyákhoz, körözöttekhez használják ízesítésként. Hidegtálak díszítésénél is jelentős szerepe van.
Íze jellegzetesen fanyar, kissé kesernyés-csípős. Az ínyencek egyik kedvenc fűszere, de főzésnél csínján bánjunk vele, mert erős aromája elnyomhatja az ételek ízét. Az olasz konyha egyik alappillére a kapri.
Fűszerként mártások, saláták, pástétomok, körözettek, húskocsonyák, szendvicsek, vadak, halak, hidegtálak készítésénél elengedhetetlen. Remek párosítás, ha petrezselyemmel vagy olívabogyóval egészítjük ki. Egészségtani hatásai is ismertek. Étvágygerjesztő valamint vérnyomáscsökkentő hatású valamint az immunrendszert is erősíti. Egyéb gyógynövényekkel társítva étvágygerjesztő tea készíthető belőle.
Étvágygerjesztő és vérnyomáscsökkentő hatású, erősíti az immunrendszert a C-vitamin tartalma miatt.
Számos alkoholféléhez is alkalmazzák ízsítésként és díszítésként egyaránt.
|
|
Megosztás |
|
