A Cézár-saláta valódi története - meglepő!
Cézár utolsó salátája: az ókori rómaik étele
Időszámításunk előtt 44. március 15-én hunyt el Julius Cézár, de nem, ahogy Shakespeare mondta azt, a fórumon, hanem a mai Piazza lArgentina helyén.
Ebben a hónapban, Cézár emlékére az ókori Róma konyhájának szentelünk némi figyelmet. Bár sok szerző írt már Rómáról, azonban ezen történetek mindegyike leginkább a hősök és isteni eredetű lények életét mutatja be, míg a mindennapi emberekről nem igazán esik szó.
Egyetlen szakácskönyv sem maradt fenn Cézár idejéről, - ha egyáltalán létezett. Azonban a következő évszázadból ismerjük a legrégebbi szakácskönyvet, melyet Marcus Gavius (vagy Gabius) Apicidus írt, és aki Augustus és Tiberius idején élt. A kiadás ideje ismeretlen, mivel magáról a szerzőről nem sokat tudunk, csak annyit, hogy két szakácskönyvet írt, az elsőben a szószokat tárgyalja, a második pedig az első folytatása, illetve kiegészítése. A legrészletesebb és egyetlen fennmaradt emlék az ókori római konyhaművészetről. A „The Satyricon”, Apicius kortársa, Petronius által a gazdagok és híresek étkezési szokásairól. Fellini „Fellini Satyricon” című filmjében kivételesen szinte teljes mértékben visszaadja e könyv bizarr látványbenyomásait. Mindenesetre egyik író sem tudja igazán bemutatni számunkra, hogy hogyan is ízlettek az akkori ételek. Bár a „The Satyricon” megismerteti velünk a római tálalási szokásokat, a „de re Coquinaria” Apicidus által pedig az összetevőkre derít fényt, nem szerepelnek benne mértékegységek, méretek, vagy főzési útmutatók. Az ehhez hasonló részletek ugyanis minden római számára egyértelműek voltak, vagyis nem olyan szükségszerűek, mint a mai kor szakácsa számára. Az első angol fordítás 1926-ban készült el Joseph Dommers Vehling, séf munkája segítségével, aki képes volt a recepteket a mai kor embere számára is érthető formába faragni.
A legelső, ami feltűnik, hogy milyen komplexek a főzési metódusok, milyen rövidek a leírások és, hogy sokkal több a húsos étel, mint amiben zöldség is van. Az összetevők meglehetősen egyediek, mint pl. flamingo, gazella, vagy sas. Az ételek laborszerűen precíz elkészítése teljesen egyértelmű elvárása volt minden jómódú rómainak.
Ízekben a maihoz hasonló édes, sós, savanyú, keserű és fűszeres aromákat ismerték. Kedvelték a mai ázsiai konyhából ismert szójaszószhoz hasonlatos sós-kesernyés ízesítést. A katonák és szolgálók menüje általában zöldségekből állt, illetve egyfajta kenyérhez hasonlatos búzából készült ételből és egy kolbászszerűségből. De akkor mi ez a saláta, mely Cézár korára enged következtetni? A szakácskönyvek egyetlen olyan ételről sem tesznek említést, mely a salátához lenne hasonlatos. Tény, ami tény: Cézár sosem evett Cézár salátát. A név egy mexikói szakács és salátakreátor, Caesar Cardini nevéből ered. Bár az igaz, hogy a fokhagyma, olívaolaj, citrom és sós toastdarabkák keveréke biztosan tetszett volna a generálisnak is!
|
|
Megosztás |
|
További cikkek
Linkek, Partneroldalak
KULINÁRISVILÁG
levelezési cím:
1085 Budapest, József krt. 55-57.
információ szolgáltatásainkról:
06 (70) 311 61 25
Felelős kiadó: Kelemen Tamás
© 2001-2005 Kulinárisvilág (offline)
© 2008 Kulinarisvilag.hu
Minden jog fenntartva!
A site használata az Kulinarisvilag.hu "adatvédelmi és - kezelési elvei és gyakorlata" dokumentum tudomásul vételével lehetséges.
