Bejelentkezés az oldalra



 Nem regisztráltál? Regisztrálj most!


Ronay Egon, a gourmet királya határon innen és túl

Egy magyar sikertörténet, melyől nem is hallottunk eddig!

2010. június 28., hétfő
Szerző: Sáfrány Zsófia - Kulináris Világ
Forrás: Guardian

A magyar származású gasztronauta, akinek sikerült emelnie az angol ételek színvonalán, - legyenek azok éttermekben, vagy akár a sarki büfében felszolgálva.

A 20. század második felében az Angliában felszolgált ételek standard színvonala igen erőteljesen emelkedett. Viszont meglepő módon az illető, akinek a legnagyobb változásokat köszönhetjük, egy magyar származású kritikus, Egon Ronay, aki hosszú és sikeres életpályájától 94 évesen búcsúzott el. Sikereitől eltekintve ő személyesen is csupa élet volt, egy igen vidám és egyedi személyiség, akinek örök optimizmusa szinte mindenkire átragadt, akivel csak találkozott. Akármilyen kóstolásról legyen is szó, mindig professzionális maradt, az örök forradalmár, aki kíméletlenül törekedett a „még jobbra”. Ha újságírók kísérték útját, valamilyen kimondhatatlan mindig ott lebegett a társaságban és az ételek között, valami megfoghatatlan reménye a változásnak.

Ami valóban ismertté és elismertté tette nevét szerte a világon, az egy általa közzétett publikáció, mely ott lógott hamarosan minden étterem és hotel kirakatában, bejáratánál. Az első kiadás 1985-ben jelent meg és számos bajos üzleti tapasztalatot követve 1997-ben kizárólagos kiadási jogot szerzett magának. A 2006-ban megjelent “Egon Ronay, útikalauz Anglia legjobb éttermeihez és vendéglátó pubjaihoz” kiválóan mutatja be azt a változást, melyet sikerült végigvinnie az évek során.


Ronay Egon egy budapesti családba született, 10 és 18 éves kora közt a piaristáknál tanult. 2004-ben megjelent „Levél a Gondviselőhöz” című művében tisztelettel emlékszik vissza a katolikus papok nevelésére. Az ételek iránti bűvölet családi örökség, hisz nagyapja a 20. század elején önálló étteremmel rendelkezett. Miután megszerezte jogi diplomáját, a családi étterem konyháján kezdett kísérletezni, ahonnan a londoni Dorchester Hotelbe került. Bár akkor még remélte, hogy megszerezheti második jogi diplomáját a cambridge-i Trinity Hall-ban, de a II. világháború sajnos Budapesten tartotta Ronayt. Mikor 1944-ben az orosz csapatok kiüldözték a németeket Budapestről, a Ronay család üzletét sajnos tönkretették, a fiatal fiú viszont kávét kezdett felszolgálni Budapest legnagyobb éttermében, így megmenekült attól, hogy Szibériába toloncolják.

1946 októberében Ronay visszatért Londonba és 3 étterem vezetését kezdte el a Piccadilly környékén, melyek tulajdonosa a család barátja volt. Ronay alig érkezett meg, máris sokkolta, hogyan szolgálják fel a cukrot a Victoria Station-ben. Egy kiskanalat közösen, egymás után mártogatnak a teába az emberek. Akkortájt tűnt fel neki szintén, hogy milyen borzalmasak az angliai iskolákban felszolgált ételek, illetve, hogy az ebből a rendszerből származó egyetlen „termék” az angol vásárló, akinek azután felnőttkorában sincs sem ízlése, sem magas elvárásai az ételek színvonalát illetően nincsen. Ennek megfelelően az angol konyha éppolyan rosszhírű volt, mint ahogy azt meg is érdemelte. Ronay rádöbbent, hogy missziója szinte elkerülhetetlen.

1952-ben, 4000 font kölcsönnel felvértezve képes volt átvenni a teázó vezetését a Harrodshoz közeli Kinghtsbridgeben, a Hans Road 6. szám alatt,. Átváltoztatva a hely designját, hamarosan megnyitotta kapuját „The Marquee” nevű étterme. A francia konyha minősége igen hamar feltűnt Fanny Cradocknak, épp elég gyorsan, hogy az első tévés főzőműsorok egyik séfjévé tegye.

Ronayra Raymond Postgate is írt Ronayrol “A jó étel kalauza” című publikációjában. Ronay lassan szembesült munkájának eredményével: az üzlet pénz, a felszolgálás munka. A Michelin kalauz Franciaországban, míg Angliában a Good Food Guide hódított, így nem sok időbe telt, míg Ronay 1957-ben átdolgozta az első könyvét és ezután 3 következő kiadásban adta el, több, mint 30.000 példányszámban. Nagyszabású munkájában 1000 oldalt töltött meg az angliai szponzoroknak, kritikusoknak, szakértőknek, hoteleknek és éttermeknek köszönhetően. Sajátos személyiségével ellenben a könyv nem volt sem érdekes, vagy szórakoztató, hanem inkább igen szisztematikus.

1980-ra személyzete elérte az 50 főt, akik mind részmunkaidőben dolgoztak. A legrosszabb rész 6 állandó kritikusnak jutott, akik folyamatosan utaztak autóval, vonattal, vagy repülővel is akár és mintegy 11 menüt kellett végigkóstolniuk fejenként.
Mindent teljes titoktartás mellett kellett elfogyasztani és a kemény kritika alól senki sem menekült. Ronay tudta, hogy előtte semmilyen titok nem maradhat feltáratlanul.

Az útikalauzzal legfőbb célja az volt, hogy a fogyasztók kalandvágyóbbak és szakértők legyenek, illetve elismerően szólt Elisabeth David olasz- és francia konyha iránti rajongásáról is. A legelső fontos, általa indított változás 1960-ban következett be, mikor a közélet ismert alakjai valódi kedvet kaptak az evéshez, és az angol ételek végre méltó helyet kaptak, - mint legfrissebb téma az újságok hasábjain. Ronay, Cradock unszolására egy gasztronómiai cikksorozat írásába kezdett a Daily Telegraph nevű újságnál 1954-ben és ezután soron követték egymást a publikációit megjelentetni kívánó szerkesztőségek, mint a Sunday Telegraph, a London Evening News és a Sunday Times is. 2002-ig az “Egon Ronay javaslatai az angol repülőtársaságoknak” című magazin főszerkesztőjeként tevékenykedett a repülőn való felszolgálás színvonalának javítása érdekében. Konzultációs munkája folytatódott Európa szerte, miközben megjelent legszemélyesebb műve is, “Az életem legfelejthetetlenebb ételei” címmel.

Tom Jaine írja: “Egy reggel, 30 évvel ezelőtt, miközben éppen törölgettem a poharakat és készítettem elő az asztalokat, felhívtak azzal, hogy másnap 10 órakor felhívhat-e Ronay. Persze a név hallatán azonnal kattogni kezdett az agyam: az év étterme? Az év legjobb borászata? Mikor másnap percre pontosan felhívott, a kérdése annyira banális volt, hogy már nem is emlékszem, mi volt a témája.”

A túlélés művésze volt. A kalauzok elkészítésének nagy ára van, de Ronay ismert volt legendás pénzügyi érzékéről. Szponzoraihoz, a British Motor Corporationhoz, a Dunlophoz és a Lucashoz hűségesen ragaszkodott és azok is őhozzá. Mindig kész volt egy jó sztorira. A legegyszerűbb eszközökkel dolgozott, mégis könyörtelenül feltárta a nem megfelelőt, s akiket éles kritikával illetett, tudták, hogy valóban rá is szolgáltak. Az angol ételek színvonala igenis jelentősen nőt az utóbbi időben, ha nem is a kritikáknak köszönhetően, de azért biztosan, mert sikerült a fogyasztók hozzáállását megváltoztatni és előhívni belőlük az igényt a jobbra.

Ronay egy kis termetű, de jó kiállású ember volt, aki mindig illemtudóan és nagy hozzáértéssel dolgozott, ugyanakkor minden mondatát áthatotta valamilyen bájos humor.

Egon Ronay, ételkritikus és író, született 1915. július 24. – eltávozott: 2010. június 12.

 


Add a Twitter-hez | Add az iWiW-hez | Megosztás | Add a Startlaphoz | Add a Google Reader-hez

További cikkek


A portál ajánlata

Optimista kártya Holddiéta könyv Ezoterikus Kalendárium 2017 Újra lesz Szeminárium! Bármilyen rendezvényt felturbózunk! Jósnő, asztrológus, grafológus...
Ezoterikus kalendarium 2017
Szívből ajánljuk:
Privát szakács szolgáltatás
Válassz egy gyümölcsöt, ilyen a jellemed?
A bögre megmondja? Neked milyen van?
Te is megismerheted a jövődet! A horoszkópod tudja!
Olvass napi Tarot üzeneteket Bellától!


bekalabamacskahaja.blog.kulinarisvilag.hu
tandi.blog.kulinarisvilag.hu
konyhatundi.blog.kulinarisvilag.hu
delikat.blog.kulinarisvilag.hu
mrita.blog.kulinarisvilag.hu







KULINÁRISVILÁG


levelezési cím:
1085 Budapest, József krt. 55-57.

Felelős kiadó: Kelemen Tamás




© 2001-2005 Kulinárisvilág (offline)
© 2008 Kulinarisvilag.hu

Minden jog fenntartva!

A site használata az Kulinarisvilag.hu "adatvédelmi és - kezelési elvei és gyakorlata" dokumentum tudomásul vételével lehetséges.