
Egyiptomban is, mint az arab világban mindenütt, a kávézókban és a bazárok kis üzleteiben kávézás közben kedélyesen beszélgető férfiakat látunk.
Az ókori, magas színvonalú egyiptomi kultúra idején természetesen a konyhaművészet is virágzott. A fáraósírokban talált leletek azt bizonyítják, hogy a mai egyiptomiak mindennapi eledeleinek egy részét már a fáraók idejében is ismerték. Hogy csak néhányat említsek, ették a marha, a kecske, a bárány, a különböző madárfajták húsát, halat, retket, uborkát, póréhagymát, vörös- és fokhagymát, bámiát, fogyasztottak babot, búzából készült kenyeret, sajtot, sört, mézet, görögdinnyét, datolyát, fügét, gránátalmát, mandulát, szőlőt. Az idők folyamán az egyiptomi gasztronómiát is különböző hatások érték, nem utolsósorban a görög, a római, a perzsa konyháé. Az iszlám vallás új étkezési szabályokat hozott, elterjedésével alakult ki Egyiptomban is az úgynevezett arab vagy közel-keleti konyhaművészet. Azért persze mindegyik arab országnak megvannak a maga gasztronómiai szokásai. Egyiptomban például több rizst esznek, mint a többi észak-afrikai országban, ahol többnyire a kuszkusz helyettesíti a rizst.
A szárazbabból készült ételek sem veszítettek népszerűségükből az évezredek folyamán. Az országszerte kedvelt "el ful", vagyis főtt szárazbab nemzeti eledelnek számít. Levesestányérban vagy mély tálban tálalják piramisszerűen, fehér vagy barnára főtt tojással a bab tetején. Ezután olívaolajjal, citromlével és számtalan kistényérban tálalt fűszerrel, például törött borssal, őrölt köménymaggal, csípős pirospaprikával, apróra vágott fokhagymával, karikára vágott vörös- és újhagymával keverik össze, ki-ki ízlésének megfelelően. Különböző salátákkal, a pompás ízű tahinamártással és egyéb mártásokkal, lapos arab kenyérrel (a "khubz arabi"-val) fogyasztják.
Nagyobb összejöveteleken egy-két tál frissen készített, erősen fokhagymás, petrezselymes, kitűnő ízű "taméja" (babpogácsa) is asztalra kerül. Az el ful a bevezető az éjszakába nyúló beszélgetésekhez, mert az egyiptomiak életében az étkezés nemcsak a szükségszerű táplálkozást jelenti, hanem a naponta megismétlődő családi vagy baráti összejövetelt is. Azoknak a hazai olvasóknak, akik szeretnének egy-két népszerű egyiptomi ételt megismerni, elsősorban az el fult ajánlom, mert azonkívül, hogy lehetetlen elrontani, sajátságos keleti ízekkel ismertet meg bennünket, és maga a terített asztal is hangulatos látványt nyújt. A bab, a fehér és barna tojás egy nappal előbb elkészíthető, egy-egy hozzávaló mártás elkészítése is csak 15-20 percet vesz igénybe.
Egyiptomban is, mint az arab világban mindenütt, a kávézókban és a bazárok kis üzleteiben kávézás közben kedélyesen beszélgető férfiakat látunk. Mi is betértünk az egyik ilyen keleti hangulatot és kiváló kávéillatot árasztó kávézóba. A rendkívül udvarias pincér mosolyogva három szót mondott kérdően: száda, matbota, ziáda? Egy pillanatra a nálunk szokásos "szimpla" vagy "dupla" villant át az agyamon. De megtudtuk, hogy a három arab szó tulajdonképpena kávé édességére vonatkozott (cukor nélkül, félédesen vagy édesen). Ugyanis a kávénak a cukor nélküli vagy cukorral való fogyasztása izgalmas vitákra ad alkalmat. A cukor nélküli fogyasztók szentségtörésnek tekintik a kávé édesítését, a félédest és az édest kedvelők tábora viszont azt állítja, hogy a kávé ízét igazán a cukor érvényesíti, a cukorral főtt török kávét semmiféle földi jóval nem lehet összehasonlítani. Épen ezért azok számára, akiknek kísérletezőkedve legfeljebb egyféle arab kévára futja, az arab módra készült fűszeres török kávét ajánlanám, ha nincs is rá lehetőségünk, hogy az egyiptomiak által kedvelt masztikával füstölt csészében vagy afrikai borostyánnal bélelt kávéskannában tálaljuk ezt az aromás fűszerekkel, kardamomimaggal vagy fahéjjal illatosított kávét.
Az egyiptomiak a feketekávét csak magában fogyasztják, süteményt általában teához adnak, amit egyesek koriandermaggal fűszereznek.
|
|
Megosztás |




