A francia pirítós, vagy másik nevén bundáskenyér szikkadt kenyérből készül, melyet tojásos-tejes keverékben megmártunk, majd olajban kisütünk. Sok variánsa létezik a világon, sós, vagy éppen édes.
A francia pirítóst mindenesetre tipikusan reggelire szokás fogyasztani és sokan vállalkoznak otthoni elkészítésére is, mivel éttermekben ritka kincsnek számít a menüajánlaton.
A francia pirítós eredete valószínűleg annak köszönhető, hogy az ember időről-időre találgat, vajon hogyan lehetne felhasználni a száraz kenyeret. A kenyér tejbe mártása igazi tradíciónak számít és egészen a középkorig nyúlik vissza. Az eredeti tojással finomított változat az 1800-as évek végétől létezik, mikor már léteztek tejjel készített szikkadt ételek, mint pl. a kenyérpuding is.
Egy igazán jó francia pirítóshoz összeverünk egy tojást kb. 1 dl tejjel és ebben forgatjuk meg a kenyérszeleteket, melyeket aztán olajban, vagy vajban sütünk ki. Az olyan hozzávalók, mint a fahéj, a dió mind extra ízeket csempészhet reggelinkbe. A saját ízléshez igazodva adhatunk az édes variánsához némi cukrot, vagy szirupot is, a sós típust megspékelhetjük sóval, borssal, vagy akár csípős szószokkal is, sőt a vállalkozó kedvűek még egy szelet baconszalonnát is rátehetnek!
A francia elnevezés egyébként onnan eredhet, hogy a franciák kenyere valóban igen hamar elveszíti frissességét, mint a briós, vagy akár a bagett is, melyet kifejezetten a sütés napján érdemes elfogyasztani. A francia pirítós mindenesetre örök összefüggésben marad sokaknak a gyermekkorukkal, egyfajta kényeztető ételként ismert. Az angolok egyébként "tojásos kenyérként", míg a franciák "elveszett kenyérként" ismerik, de ez nem jelenti azt, hogy az étel csupán a nyugati kultúrákban lenne ismert, hisz számos ázsiai ország kedvelt finomsága is egyben!
|
|
Megosztás |
|
