Eredete ismeretlen, valószínűleg Indiából származó igen ősi kultúrnövény. Mivel steril, így vaskos, aromás illatú gyöktörzsével szaporítják.
Amerika felfedezése után hamarosan átkerült az Újvilágba és ma már számtalan fajtáját termesztik mindenfelé a trópusokon. Évelő növény, húsos, kúszó gyöktörzséből kissé nádra emlékeztető 60-120 cm magas szárak nőnek. Keskeny, lándzsás, űlő levelei fényesek, sötétzöldek. Tömött füzérvirágzatában a halványzöld fellevelek által kísért, bíbor foltos virágok sárgák.
Felhasznált része:
a gyöktörzs (Zingiberis rhizoma).
Hatóanyagok:
1-3% illóolaj és 4-7% csípős anyag (fontosabbak a gingerol és a sogaol).
Hatások:
hányinger csillapító (antiemeticus), gyulladáscsökkentő (antiflogisztikus), görcsoldó (antispasmodicus), emésztésjavító (digestív) és antioxidáns.
Alkalmazások:
a népi gyógyászatban nálunk egyes vidékeken a megreszelt gyökereket pálinkába áztatják és azt általános erősítőként, gyomorerősítőszernek valamint hasmenések megállítására fogyasztják.
A fitoterápiában elsősorban hányinger csillapítására, a gyomornedv elválasztás serkentésére, ízületi gyulladások (arthritis) kezelésére, valamint egyes szív- és érrendszeri betegségek (érelmeszesedés - aetherosclerosis, kórosan magas vérnyomás- hypertonia, vérrögképződés - thrombosis stb.) megelőzésére használják.
Ajánlott napi adagja:
6 éves kor felett 0,5-2 gramm.
Figyelmeztetések:
hányinger és hányás csillapításra a várandosság ideje alatt csak orvosi javaslatra ajánlott használata. Epeköves betegek csak orvossal történt megbeszélés után használják terápiás célra.
|
|
Megosztás |
|
