Ismerd meg a hamburgered! De belülről...

Vajon mit sikerült elérniük a fogyasztók tájékoztatása terén? Tudhatjuk-e egyáltalán, mit eszünk ezeken a helyeken? Nyári helyzetjelentés a burgerfrontról.

Magyar burger

Bár a szakértők, egészségügyi szervezetek, pedagógusok és felelős fogyasztóvédők egyaránt óvnak minket a gyorséttermi kajáktól, úgy látszik, a vásárlóközönség jelentős része nem veszi komolyan az intő szavakat. A nagy franchise-ok nemhogy csökkenő vagy stagnáló forgalomról számolnának be, de bevételük és egységeik száma évről évre nő. Úgy tűnik, még a válságból is jól jönnek ki: a magyar piacon legnagyobb súllyal jelenlévő McDonalds az év első felében saját terveit is túlszárnyaló nyereséget számolhat el.

A magyar terep különösen árérzékeny - hívják fel a figyelmünket egyes szakértők -, ezért az utóbbi pár évben gyakorlattá vált akciók és kedvezmények, a párszáz forintos hamburgerek mindig biztos forgalomnövekedést jelentenek a gyorséttermek számára.

Hogy ki mit eszik, és milyen mennyiségben vesz magához adalékanyagokat, illetve egészségügyi kockázatot jelentő összetevőket, természetesen szíve joga. Ám, mivel megfelelő információ híján igazi döntés sem hozható, az üzletek részéről elengedhetetlen a megfelelő tájékoztatás arról, mit is tartalmaznak ezek az ételek. Eddigi eredmények szerint a feltüntetett kalóriák és összetevők nem hagyják hidegen a vásárlókat. Tavaly az USA-ban, Kalifornia államban és New Yorkban is kötelezték a nagyobb gyorsétterem láncokat, hogy az ételek neve és ára mellett azok kalóriatartalmát is tüntessék fel - az elhízás elleni harc jegyében. Egy év elteltével már felmérések bizonyították, hogy az érintett éttermi egységekben, étkezésenként ötven-száz kalóriával csökkent az egy vásárlóra jutó kalóriamennyiség. Bár mi, magyarok jelenleg jóval kevésbé vagyunk elhízva, mint az Egyesült Államok lakói, a katasztrofális közegészségügyi adatok és halálozási mutatók hasonló szabályozás életre hívását indokolnák.


Tájékoztatás a gyorséttermekben

Fogyasztóvédők és a kormányzat nyomására Angliában éppen a napokban tizenhét étteremlánc csatlakozott ahhoz a szolgáltatói körhöz, akik az általuk kínált ételek kalóriatartalmának feltüntetésére kötelezik magukat. A kalóriatartalmat a szabályozás értelmében ezután ugyanolyan hangsúlyosan kell feltüntetniük, mint az étel nevét és árát. A csatlakozócégek között szerepel többek közt a Burger King, a Subway, a KFC és a Pizza Hut is, hogy csak az itthon ismert neveket említsük.

Ezt kellene nálunk is - sóhajt fel a képzeletbeli, egészségtudatos hamburgerkedvelő, és kívánsága talán nem is reménytelen. A magyar fogyasztóvédők bizonyos értelemben nyitott kapukat döngetnek, hiszen a McDonalds-termékek összetétele és kalóriatartalma már most is elérhető a neten és a tálcabetétek hátlapján. A cég ezen kívül az úgynevezett INBÉ (Irányadó Napi Beviteli Érték) jelölési rendszert alkalmazza, ami azt mutatja, hogy az adott étel mennyit „tesz” hozzá napi tápanyag-beviteli szükségletünkhöz. A jelölés egyébként több termékről, például joghurtokról is ismerős lehet. A Burger King pedig egy szerényebb internetes tápanyagtáblázattal büszkélkedhet – és itt a felsorolás vége. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez a két cég a magyarországi piac több mint háromnegyedét teszi ki, hiszen a hazai gyorsétterem-felhozatalra a behozhatatlan McDonalds-fölény a jellemző. A cég nyár végén nyitja meg századik magyarországi üzletét, a többi gyorsétterem lánc egységei ennek összesen sem érik el a kétharmadát (Burger King: huszonnégy üzlet, KFC: tizennégy, Subway: tizenhét, Pizza Hut: hat egység).


Közel a szabályozás

A McDonalds és a Burger King vállalása azonban nem meríti ki az elvárható, korrekt tájékoztatást - mondja Dömölki Lívia, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület(OFE) élelmiszer-szakértői bizottságának vezetője - az információknak ugyanis feltűnő helyen kellene szerepelniük. A korrekt gyorséttermi és általában az éttermi tájékoztatás szabályozása három-négy éve készül és minden remény megvan arra, hogy fél éven belül az EU teljes területén életbe lép. Az egységes, összehasonlításra is alkalmat adó szempontrendszer révén pontosan szabályozható, hol, milyen betűnagyságban, milyen jelölésrendszert alkalmazva kell feltüntetni a megfelelő információkat. Ez nem csupán a gyorséttermekre lesz kötelező érvényű, az illetékesek reményei szerint minden egyes étteremre érvényes szabályozást jelent. Így a cigánypecsenye mellett is megtaláljuk majd, mennyi kalóriát rendelünk az ízletes pecsenyével, de a hentesnek is kötelező lesz feltüntetnie, mit milyen mennyiségben tartalmaz az adott felvágott vagy húsféleség, különös tekintettel az allergiások számára kerülendő összetevőkre. Hogy ez mennyire életszerű és milyen ellenérzéseket kelt majd a piacon, nem tudni, egyelőre a szabályozás részleteinek kidolgozása zajlik. Az évek óta húzódó tárgyalásokat ugyanakkor tovább késlelteti az Európai Parlament újraválasztása, hiszen nem tudható, milyen gyorsan áll fel a rendszer, kik képviselhetik az „ügyet”, milyen pro és kontra érvek hangozhatnak el a rendelet végleges formába öntéséig.

Dömölki hozzátette: tájékoztatás szempontjából a gond egyáltalán nem a gyorséttermekkel van. Más, meleg ételt kínáló büfékkel, éttermekkel, kínai kifőzdékkel, piaci árusokkal ellentétben ezekben az egységekben megtudható az ételek tápanyag-összetétele, ráadásul a legtöbb gyorsétterem-lánc esetén alternatív, kímélő, vagy épp vegetáriánus kínálatból is választhatunk. Igaz, ezek árai nem feltétlenül motiválnak egészséges táplálkozásra. A kínai büfék és éttermek nem franchise rendszerűek, nehezebben összefoghatók és ellenőrizhetők, az ott kínált ételek pedig cseppet sem kevésbé egészségtelenek az említett cégek hamburgereinél.


Transzzsírsav, a mumus

A gyorséttermi kínálatban megbúvó legalattomosabb ellenségként a transzzsírsavakat szokás megbélyegezni. Az ipari felhasználás során több kedvező tulajdonságot is mutató összetevő akkor jön létre, ha a növényi olajat hidrogénnel kezelik, mivel így az eltartható, szobahőmérsékleten is tárolható, és sütőolajként többször is felhasználható lesz. Ezek a zsírok a természetben nem fordulnak elő, így szervezetünk is nehezen bánik el velük: károsan befolyásolják az anyagcserét, érkárosító hatásúak, érelzáródást, szívinfarktust okozhatnak. Egyes becslések szerint hazánkban évi ezer halálesetért felelősek a transzzsírsavak, éppen ezért a felhasználásuk különös figyelmet érdemel.

A gyorséttermek táblázataiban feltüntetett összetevők közül hiányzik a hidrogénezett növényi olaj, pedig az biztosan ott van minden hamburgerben és sültkrumpliban. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előírása szerint a kínálatban szereplő ételek transzzsírsav-tartalma nem haladhatja meg a két százalékot. Kellemes meglepetés, hogy az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület és a Kosár magazin tavalyi felmérése során minden vizsgált gyorsétteremben bőven a határérték alatti transzzsír-tartalmakat mértek, ami persze nem jelenti, hogy a gyorséttermi koszt nagyobb mennyiségben ne lenne káros.

Az utóbbi évek tapasztalata alapján nyilvánvaló, hogy a média figyelme, egyes fogyasztói rétegek ellenszenve és a folyamatos támadások a szabályok pontos betartására kényszerítik a nagy étteremláncokat. Egy-egy nagyobb botrány vagy büntetés a tengeren túlra is áthallatszó médiabotrányt jelent, a hatalmas „cégszörnyek” tagjai pedig kiszámíthatóan együtt mozdulnak. Nehezebb fogást találni a nem franchise rendszerű konyhákon, hiszen egy egység megbüntetése nem járhat az összes hasonló büfé vagy étterem megrendszabályozásával. Külön-külön pedig szinte lehetetlen rendszeresen ellenőrizni és a szabályok betartására bírni ezeket, legyen az az összetevők pontos feltüntetése vagy a transzzsírsav-mennyiség megfelelő keretek között tartása.