Savoy érdeklődése már kiskorában az éttermek világa felé fordult. Egy kis francia városkában, Savoy régióban nőtt fel, ahol édesanyja egy kis kávézó tulajdonosa és vezetője volt.
23 évesen részt vehetett a Troisgros testvérek legendás éttermének, a "Roanne"-nak a csapatmunkájában. Ettől a pillanattól kezdve több étteremben feltűnt egészen 1977-ig, mikor is megalapította az első éttermét, mely többek között a Toques és Michelin-csillagot is elnyerte. Több szakácskönyvet jelentetett meg, a Legion d'Honneur medál tulajdonosa, emellett mára 5 kitűnő étterem tulajdonosa Párizsban és 2006-ban Las Vegas-ban is megnyílt az étterme. Nagy tudással ötvözte a francia konyha büszkeségeit a regionális és természetesen magas színvonalú kiszolgálással. Az étteremvezetés- úgy tűnik-, a családban marad, mivel eme utolsó étteremnek a vezetője nem más, mint a fia, Franck.
Riporter: Miért kezdett el főzni?
G.S.: Édesanyám nagy hatással volt rám kiskoromban. Megtanította a folyamatok varázslatát, hogyan lehet a szezonális hozzávalókból valami elképesztően finomat alkotni. Anyukám segített felfedezni magamban a szenvedélyt a főzés iránt és ő inspirált arra, hogy szakács legyek. Megtanította, hogyan használjam a fűszereket és az olyan egyszerű, ám igen fontos hozzávalókat, mint a só és a bors.
R.: Melyik korábbi állása vagy tevékenysége volt önre a legnagyobb hatással?
G.S.: Anyukám után egyértelműen Pierre Troisgros-t tekintem a mentoromnak. Úgy érzem, hogy a séfként egész életünkben tanulnunk kell. Pierre-rel dolgozni nagy változást jelentett az édesanyámmal való főzéshez képest. Különböző termékeket használtunk. A legnagyobb élmény a csapatban való munka volt. Az én misszióm, hogy csapatokat hozzak létre, melyek képesek egy emberként gondolkodni. Ez az én valódi küldetésem.
R.: Mikor kezdtek apa-fia vállalkozásként együttműködni?
Franck Savoy: Kisfiú voltam, mikor már elkezdtem segíteni a konyhában mosogatni, zöldségeket hámozni. Miután nem éreztem szükségét, hogy étteremben dolgozzak, elkezdtem tanulni a szállodavezetésről. Imádom nézni, ahogy az emberek jól érzik magukat, nem is csoda, hogy hamar az étterem vezetőjeként kezdtem el a tevékenységemet. Apukám kívánságára próbáltuk meg három évvel ezelőtt Las Vegas-ban az étterem nyitásakor, hogy teljes mértékben átvegyem az étterem irányítását. Ez az étteremnyitás volt az én valódi tréningem, mely sok mindenre megtanított, ami az éttermekkel kapcsolatos.
R.: Mi az előnye annak, hogy családi teamként dolgoznak?
G.S.: Ismerjük egymást és nagyon szoros a kapcsolat közöttünk. Közös célunk, hogy a vendégek minden kívánsága teljesüljön és valóban jól érezzék magukat.
R.: Mi a sikerük titka?
G.S.: Ezt a vendégektől lenne érdemes megkérdezni. A titok a szívben és a vérben van.
F.S.: Gyerekkoromtól kezdve szívtam magába a vendéglátás művészetét. A Las Vegas-i étterembe a párizsi éttermeink valódi spiritualitását ültettem át.
R.: Sok séf mentora volt már? Mennyire teljes a lista?
G.S.: Richard Ekkebus, Gordon Ramsay, Danien Dulas mind dolgoztak egy ideig a "Guy Savoy"-ban.
R.: Rengeteg kitüntetést kapott már, többek között a Gault Millau-Az év séfe kitüntetést és egy bejegyzést a Larousse Gastronomique könyvbe. A francia mezőgazdasági minisztérium vezetője önnek ajánlotta a Legion d'Honneur kitüntetést. Melyik érdem jelenti önnek a legtöbbet?
G.S.: A jogosítványom. (Nevet.) Ez igazi szabadságot jelentett számomra. Másrészt a 3. Michelin-csillagom, mely olyan volt számomra és a csapatomnak is, akár egy olimpiai medál.
R.: Van olyan hely, ahová szívesen utazik kulináris felfedezésekre?
G.S.: Nincs olyan ország, mely inspirálna. Csakis a pillanatnyi idő inspirál. Van egy kertem Dél-Franciaországban, ahol megtalálom az összes inspirációmat
R.: Melyik a legfontosabb konyhai eszköz az ön számára és miért?
G.S.: A kanál, amivel megkóstolom az ételt.
R.: Hogyan esett a választása Damien Dulasra, hogy a Las Vegas-i étterem vezető séfje legyen?
G.S.: A technikai tudása miatt választottam őt, mivel igazi "Savoy tudattal" rendelkezik. 4 évig volt a párizsi Savoy séfje, ezért nem kérdés, hogy szeretném, ha minél tovább maradna nálam.
R.: Mi a tanácsa más szakácsok számára?
G.S.: A legelső, amit meg kell tanulniuk, a francia klasszikusok. Ezután meg kell tanulniuk elkészíteni azokat az ételeket, amelyeket ők maguk ennének szívesen. Másrészt élvezzék az otthoni főzést!
R.: Mi a kedvenc interjú kérdése?
G.S.: "Mi a szenvedélye a konyhán kívül?" Mindenkinek van egy szenvedélye, nekem már van egy, miért kellene másik is?
R.: Melyik a kedvenc étterme?
G.S.: a "Sardegna a Tavola" Párizsban. A mangalicahúsuk egyszerűen csodálatos.
R.: Nyitott 5 éttermet Párizsban, egyet Las Vegasban. Mi a következő terve a jövőben?
G.S.: Mostanra elég ennyi projekt. A következő években újra főzni kezdek, de még nem tudom, hogy hol és mikor.
|
|
Megosztás |
|
