
Latin neve: Hyssopus officinalis
Népies neve: izsópfű, kerti izsóp
A Földközi-tenger vidékén honos, Közép- és Dél-Európában így nálunk is vadon termő és termesztett fűszernövény. Manapság méltatlanul hanyagolt fűszer, pedig már az ókorban is ismerték és alkalmazták.
A X. században hazánkban a bencés kolostorok kertjeiben elterjedt növény volt, gyógyhatásai miatt.
Illata kissé kámforos, de fűszeres, íze enyhén kesernyés.
Kiváló fűszer levesek, mártások, szárnyas pástétomok, pácok, sültek, túró, burgonya-, zeller-, hal- és hússaláták készítésénél, de remekül illik gyümölcs- és zöldségsalátákhoz. Emellett borok és likőrök ízesítője például a török sorbet alap ízét is az izsóp adja. Virága pedig ehető, így gyakran használják díszítő elemként.
Gyógyászatban köhögéscsillapító, szélhajtó, légcsőhurut elleni, étvágyjavító, vérnyomásemelő, gyulladáscsökkentő, fogfájás csillapító, kozmetika iparban pedig izzadás gátló hatása miatt alkalmazzák.
Izsóp tea: A teáskanálnyi szárított és összevágott izsópfüvet 3 dl vízben felforraljuk, majd 10 perc után leszűrünk.
|
|
Megosztás |




