Japán ételkészítési módszerek, fűszerek, alapanyagok

A hagyományos japán ünnepi étrendnek a tálait szinte sajnálja az ember elkezdeni, mert így megbontja a tökéletes, szemet gyönyörködtető harmóniát.
A japán konyha szimbolikája szorosan kötődik a természetés a környezet értékeihez, hiszen a sintoizmusnak, az ősi japán vallásnak az egyik legfontosabb tétele a környezet természetes szépségének a tisztelete, így gasztronómiája is egyfajta kapcsolatkeresés az istenek világával. Ezt csak a legfrissebb, legtermészetesebb és az évszakokat a legjobban tiszteletben tartó alapanyagokból készült ételek fejezik ki.

Ételkészítési módok:

Keveréses sütés: ez a leggyakoribb kínai főzési művelet, wokban készül. Az összevágott nyersanyagot kevés forró olajon állandóan kevergetve kell sütni. Az ilyen sütés néhány percig tart csak, így az ételek megtartják eredeti ízüket, állaguk nem romlik.

Sütés bő zsiradékban: ehhez a művelethez is wokot vagy egyéb mély edényt kell használni. Az olajat megfelelő hőmérsékletűre kell hevíteni és az ételt hirtelen meg kell sütni benne. A végén az elkészült ételről a wok rácsán vagy papírszalvétán le kell csepegtetni a felesleges zsiradékot.

Bambuszgyékény: általában 20x30 cm nagyságú, bambuszpálcákból összeállított eszköz. Susifélék és egyéb tekercsek felgöngyölésére használják.

Wok: speciális kúp alakú, rendszerint vasból készült kínai edény, amelyben nagyon kevés zsiradékon piríthatunk, süthetünk húsokat, zöldségeket. A wokot erős tűzön átforrósítjuk, és a receptekben megadott, általában 1-2 evőkanál zsiradékkal kikenjük. Ezután kezdjük a pirítást, sütést.

Fűszerek, alapanyagok:

Tofu: semleges ízű, sajt állagú szójából készült étel.

Szójaszósz: a távol-keleti konyhák igen fontos alkotóeleme. Több változatát lehet vásárolni, van sötét, világos, sós, gombás mártás.

Gombák: szárított állapotban lehet kapni, használat elott alaposan meg kell mosni, és kb. 20 percre meleg vízben áztatni. Az áztatóvizet ne használjuk fel! Íze enyhe, illatos, zselatinos szerkezetű. Felhasználható több ételhez , igen széles skálán.

Bambuszrügy: többféle alakra vágva kerül forgalomba, főleg konzervként. A szárított bambuszrügyet használat előtt be kell áztatni.

Wasabitorma (zöld torma): frissen, krém vagy por formájában kerül forgalomba. Por esetében vízzel össze kell keverni a kívánt állagúra. Legkellemesebb íze a frissen lereszelt zöldtormának van, elkészítése hasonló a nálunk is honos tormáéhoz.

Chilipaprika: méregerős, vékony, kicsi piros paprika. Frissen, szárítva vagy őrölt formában kerül forgalomba.

Chiliolaj: chilipaprika és szezámolaj keveréke. Tabascoval lehet helyettesíteni.

Üvegtészta: mungóbabból, tápióka- és rizslisztből készül. Használat előtt áztassuk forró vízbe, külön fozést nem igényel.

Vízigesztenye (magyarul helyesen: sulyom): fehér színű, édeskés ízű, ropogós gumó. Használat előtt meg kell hámozni. Frissen és konzervként is hozzá lehet jutni.

Nátrium glutamát: tüzes vagy parázsfűszernek is nevezik ezt a majdnem színtelen port, melyet növényi fehérjéből vonnak ki, ételek ízesítésére használják. Fogyasztása allergikus tüneteket okozhat.

Szezámolaj: vörösesbarna, vagy világos sárga színű, átható, erős ízű olaj. Könnyen megég, ezért fűszereznek vele, nem fozőolajként használják a főzés utolsó fázisában.

Nori: szárított, lapokká préselt tengeri moszat. Fogyasztás előtt nyílt láng fölött néhányszor elhúzzuk, így a színe megváltozik, és kellemes illata lesz.