
Kínában az étkezések még a mai napig is szent rituálénak számítanak, és egyáltalán nem az éhség csillapításáról szólnak. Még a köszönési formájukban is erre utalnak, ugyanis a „jónapotnak” az „Evett ma már?” felel meg. Ha pedig valaki állás nélkül maradt azt mondják róla, hogy összetörte a rizses tálját.
A kínaiak a főzésnél három alapszabályt vesznek figyelembe.
Első: minden alapanyagot gondosan előkészítenek, ami körülbelül a főzési idő 1/3-át teszi ki. Például a csirkét saját kezűleg kopasztják meg, speciális csipesszel, a zöldségeket pedig alaposan és többször megmossák.
Második: a sütést nagy hőfokon és rövid ideig végzik, ami 2-4 percet jelent. Igaz ehhez speciálisan nagy lángot, és általában wokot használnak.
Harmadik: változatosan használják a szószokat és a fűszereket, ugyanis több mint 300-at ismernek. Nagyon odafigyelnek, hogy az étel színei, ízei és illatai passzoljanak.
E művészi odafigyelésnek hála - ami semely más nemezt konyhájára nem jellemző, - lesz a kínai konyha igazán különleges.
Kínában jelenleg nagyon népszerű a sertéshús, de házi szárnyasokat is fogyasztanak. A legtöbb kínai kedvence az egyben sütött kacsa, amit előzőleg csípős szószokban pácolnak.
Igen sok ételükhöz használnak tojást a legkülönfélébb formákban- hideg- és főételekhez egyaránt, gyakran konzerválják is. Sokszor esznek halból és tenger gyümölcseiből készült ételeket. Ízesítésként különféle olajos magvakat használnak, amikből szószokat is készítenek.
Köretként a lisztből készült termékeket részesítik előnyben: különféle tészták, lepények, kenyérkék és természetesen rizs. Fontos szerepet játszanak még az étkezéseikben a zöldségek: mindenféle káposzta, krumpli, hagyma, fokhagyma, paprika, gomba, bab és a bambusz- minden formában. A zöldségeket gyakran savanyítják, marinálják vagy besózzák, és ezeket előételként fogyasztják.
Leginkább zöld teát fogyasztanak, és ezzel zárják minden étkezésüket.
|
|
Megosztás |




