A krampampuli eredetilag cukorral kevert, fűszerezett pálinka, melyet fogyasztás előtt rövid időre meggyújtanak. De ma már kissé változott a helyzet...
Nagy Magyarország egészén elterjedt itóka, már a XIX. század első fele óta fogyasztják. A selmeci hagyománykör alapvető itala. Egyértelműen német közvetítéssel kerülhetett hazánkba, de elképzelhető, hogy eredetileg Észak-Olaszországból ered, ahol parampampoli, vagy carampampoli néven ismernek hasonló módon készített hagyományos italt.
A szó eredete nagy valószínűséggel a crampus (ördög) szóból származtatható, és jelzi az ital pokoli mivoltát.
Az ínyesmester 1932-es szakácskönyve szerint: "Tálaláskor öblös, tűzálló tálat állítunk az asztal közepére, s a vagdalt fügét, magjától megfosztott datolyát, mazsolát, malagaszőlőt, cukrozott narancshéjat, dióval bélelt aszaltszilvát, darabokra tördelt szentjánoskenyeret rakunk bele.
A tál tetejére vasrostélyt helyezünk, erre pedig egy kiló, nagyobb darabokra tört és narancshéjon kissé ledörzsölt süvegcukrot.
A cukrot megöntözzük fél liter cukornádrummal.
Fidibusszal meggyújtjuk, s türelemmel figyeljük, amíg a lángoló szesz kiég és a felolvadt cukor a tálba csepeg.
Mikor ez e processzus befejeződött, utána öntünk két liter jó, forralt fűszeres (fahéj, citromhéj, szegfűszeg) fehér bort, 1 liter forró teát, 2 citrom és 2 narancs levét.
Pár percig álltatjuk, jól megkeverjük, s azután puncspoharakba szűrjük a párolgó italt."
Ma viszont már egész sokféle italvariációból elkészíthető, gyakran kevernek bele martinit, bort valamint sokféle friss vagy konzerv gyümölcsöt. Ettől már inkább bólés hatásúvá válik, de nagyon finom.
|
|
Megosztás |
|
