Libanon a régi Fönícia helyén terül el. A táj változatos: tengerpart, hegyek, völgyek tarkítják. Egyedülálló természeti szépségekben és a régészek örömére tárgyiasult történelmi emlékekben gazdag ország.
A libanoni szakácsművészetben keveredik az európai konyha a keleti fűszerekkel. Talán Libanon az első közel-keleti arab ország, ahol az étel nemcsak az éhséget csillapítja, hanem gasztronómiai élményt is nyújt.
A libanoni emberek mindig tartalékolnak valamit a konyha számára. Így az éléskamrákban fellelhetők konzervek, olívaolaj és -bogyó, fűszerek, szárított vagy friss fűszernövények, magvak, rizs, paradicsom, fokhagyma, vöröshagyma.
A főétkezés általában esténként van. Ezután alkohol tartalmú italokat is fogyasztanak, a legjellemzőbb ezek közül az ánizsos ízű arak.
Az étkezés végén édességet, szárított vagy friss gyümölcsöt tálalnak. Nem ritkán kávé zárja az ételsort.
A libanoni kenyér, amit gyakran otthon készítenek, általában kerek formájú és elég lapos. Leginkább a pizzára hasonlít.
A zöldségféléket főleg rizzsel vagy tahinivel (szezámmagból és olívaolajból készült krém), joghurttal, csicseriborsókrémmel és a fűszerek széles skálájával töltik.
A fontosabb ételalapanyagok a gránátalmamag (a kocsonyás burkával!), a csípős cseresznyepaprika, a lencse és természetesen a bárányhús. A báránynak alig van olyan része, amit a libanoni konyha fel ne használna. A baromfihúsok közül főleg a csirkét részesítik előnyben.
A sütemények nagyon édesek. Ezeket leginkább dióval, mandulával és pisztáciával töltik. A szörpök főleg gránátalma lével készülnek.
|
|
Megosztás |
|
