A marokkói konyha választéka talán a leggazdagabb, és ételeinek az elkészítése a legmunkaigényesebb és a legtöbb fantáziát igényli egész Észak-Afrikában.
Hatással volt rá a spanyol, a francia és a szenegáli konyha.
A marokkói konyha fénykora az arab hódítások idejére nyúlik vissza, ma ennél jóval szegényesebb. A mai marokkói konyha a földművesek konyhája. Az országban egész évben meleg van, az oázisokban, és a hegyek lábainál megművelt földeken sok gyümölcsöt és zöldséget termesztenek, a tenger pedig halban gazdag. A fűszerek egy részét Szenegálból szerzik be.
A marokkóiak nagyon vendégszeretők, ezért, ha valakit meghívnak ebédre vagy vacsorára, biztos lehet abban, hogy legalább tízféle fogást kell végigkóstolnia, mert alapszabály, hogy a vendéget bőségesen meg kell vendégelni.
Az ételek leggyakoribb alapanyagai a mandula, a méz, a galambhús, a sáfrány (színező anyagnak), a tojás, a bab, a sárgarépa, az olívabogyó és természetesen a bárányhús. Az édességeket valamint a
salátákat narancsgerezdekkel díszítik.
A marokkói konyhára is jellemző az édes és a sós ízek együttes használata. Például a párolt húshoz gyümölcs vagy egyéb félédes szószt, köretet tálalnak. Mind a húsételeket, mind a kuszkuszféléket szárított gyümölcsökkel, rózsavízzel vagy narancsvirág-vízzel ízesítik.
Édességként rakott tésztákat, mandulás és mézes süteményeket készítenek.
|
|
Megosztás |
|
