

Gyorsan lekapjuk a pezsgősüveget az üzlet pultjáról, és már toljuk is tovább a bevásárlókocsit a következő polchoz. Otthon pedig csodálkozunk, hogy az üvegen érthetetlen módon ezt olvassuk: habzóbor.
Nem kell megijedni, a pezsgő és a habzóbor csupán abban különbözik egymástól, hogy a pezsgő szénsavtartalma a borban lévő vagy a borhoz adott cukorból zárt erjedéssel képződik, a habzóborban viszont mesterségesen adagolt, elnyeletett szénsav található.
Hautvillers város bencés szerzetese az apátság pincemestereként tevékenykedett csaknem ötven évig, és egy alkalommal a pincéjében felejtett borospalackban utóerjedt a bora, amely az erjedési szénsavat megtartva nagyon kellemes itallá változott. Az új, és még nem teljesen kierjedt borokat kora tavasszal palackozta, és a palackokat parafadugóval szorosan bezárta. A borban lévő maradék cukor erjedése a palackban fejeződött be.
Ők fejlesztették ki királyi rendeletre azt az üvegféleséget, amely képes volt kiállni a pezsgőben uralkodó hatalmas nyomást. Így született a habzóbor.
A máglyába rakott palackokban az erjedés 3-4 hónapig tart, ami után további fél évig érlelik a pezsgőt, időnként felrázzák, hogy felkeverjék benne az élesztőt. Ezután a palackok dugójukkal lefelé nézve, 45 fokos szögben a rázóállványra kerülnek, ahol a pincemunkások időnként megforgatják őket, és a dőlésszöget is folyamatosan változtatják. Végül seprőtelenítik az italt, hogy tiszta és áttetsző nedűt nyerjenek.
E nemes ital ugyanis annál értékesebb, minél több és kisebb átmérőjű, füzérszerűen a felszínre törő buborék található benne. Viszont jó lesz vigyázni, mert minél jobban habzik a pezsgő, annál erősebb a hatása. A Surrey Egyetem kutatócsoportja tizenkét önkéntesen kísérletezett, akikkel fejenként két pohár pezsgőt itattak. A kísérlet alanyainak fele habzó pezsgőt kapott, a többiek olyat, amelyből előzőleg kirázták a buborékot. A következő héten megfordították a kísérletet: azok kaptak szénsavas italt, akik előtte buborék nélkülit. A kutatók arra jöttek rá, hogy a pezsgőivás után öt perccel 0,45 milligramm alkoholt tartalmazott a vérük milliliterenként azoknak, akik buborékos pezsgőt ittak. Ez az érték 0,39 milligramm volt azoknál, akiknek előzőleg felrázták az italát. Az ivás után már negyven másodperccel világos különbség mutatkozott a véralkohol szintet illetően: 0,7 milligramm volt a "szénsavasoknál", és 0,58 milligramm azoknál, akiktől megvonták a buborékok élvezetét. A kutatás vezetője, Fran Ridout nem tud pontos választ adni arra, mi okozza a különbséget. Sejtése szerint azonban a buborékoknak köszönhetően az alkohol gyorsabban felszívódik, mert a széndioxid gyorsítja a vérbe jutást.
Feltalálása óta a pezsgőt igen sokféle pohárból itták. Ami azonban a kezdetek óta változatlan: az üvegből készült pohár színe mindig vízfehér, díszítelen volt. A pohár fala vékony, maximum egy milliméteres lehet, űrtartalma 100-125 milliliter. Kezdetben a széles szájú talpas poharat használták pezsgőzéshez. Ezt mára a hosszú, flőte alakú kehely váltotta fel, amelyben a felszálló buborékok szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak.
|
|
Megosztás |




