

A rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó Citrus nemzetség néhány fajának összefoglaló neve.
Gömbölyded termésük héja egy színes, általában narancssárga, olajjáratokat tartalmazó külső, és egy fehér, szivacsos, belső rétegből áll, mely alatt ehető, húsos gerezdek vannak. Egy gerezd egy termőlevélnek felel meg; a termőlevél fala vékony, hártyás, melyből a gerezd belsejébe elhúsosodott szőrök erednek. A magvak a gerezdek belső szegletében fejlődnek, a legtöbb termesztett fajta mag nélküli. A kereskedelmi szempontból legfontosabb faj az édes narancs (C. sinensis), a mandarinnarancs, amelynek egyes változatait klementin néven árusítják, továbbá a - legkisebb mennyiségben termesztett - keserű vagy sevillai narancs (C. auranthium subsp. amara).
Az édes narancs további változatai közé tartozik az izraeli jaffanarancs, a máltai vérnarancs és az általában mag nélküli navel. Az édes narancs fája 6, olykor 10 m magas. Széles, tojásdad, fényes, örökzöld levelei közepes méretűek, levélnyelei keskeny fillódiummá alakultak (szárnyasak). Virágai nagyon illatosak. Az édes narancs termése a legtöbb fajtánál gömbölyű, terméshúsa narancssárga, de ettől eltérő is lehet, például a klementin termése lapított, a vérnarancs húsa pedig piros. Az édes narancs húsa kellemesen édes-savanykás, héja viszonylag sima, olajtartói homorúak.
A narancsot 1920 előtt főként desszertgyümölcsként fogyasztották. A friss fogyasztás mellett elterjedt a narancsléivás, ami jelentősen megnövelte az egy főre jutó narancsfogyasztást. A narancsfélék táplálkozásbiológiailag értékesek; a narancs jelentős C-vitamin-forrás, és kevés A-vitamint is tartalmaz.
Az USA-ban a legfontosabb narancsból előállított termék a fagyasztott narancslésűrítmény, mely a termelt mennyiségnek majdnem 40%-át teszi ki. A fontosabb melléktermékek közé tartozik az illóolaj, a pektin, a cukrozott narancshéj és a narancslekvár. A keserű vagy sevillai narancsból elsősorban dzsemet készítenek. A feldolgozás során képződő hulladékanyagot takarmányozásra használják.
A narancs feltehetőleg Ázsia trópusi részéről, leginkább a Maláj-szigetvilágból származik. Más citrusfélékkel együtt a régmúlt idők óta termesztik. A narancstermesztés valószínűleg őshazájából terjedt Indiába és Afrika keleti partvidékére, ahonnan később eljutott a Földközi-tenger térségének keleti részébe. A római hódítások, az arab kereskedelmi útvonalak fejlődése és az iszlám terjeszkedése jelentősen hozzájárult a narancs elterjedéséhez.
Kolumbusz Kristóf idejére a narancsfák már közönségesnek számítottak a Kanári-szigeteken. Ma a narancsféléket Amerika trópusi és szubtrópusi részén, a Földközi-tenger északi és keleti országaiban, Ausztráliában és Dél-Afrikában termesztik.
A narancsfák legjobban azokon a vidékeken teremnek, ahol telente néha enyhe fagyok érik őket. Ebben az időszakban a fák félig nyugalmi állapotban vannak, és az éppen fagypont alatti hőmérséklet nem károsítja őket, sem a termést, hacsak a fagy nem jön túl korán, amikor a fák az évi növekedése még nem állt le. A leghidegebb termesztőterületeken a gyümölcsösökben a fagy ellen füstöléssel vagy füst nélküli földgázégőkkel védekeznek.
A narancs a tiszta homoktalajtól a kötött agyagos vályogtalajig sokféle talajtípuson termeszthető, legjobban az átmeneti típusokon. Narancsültetvényeket általában viszonylag mélyrétegű, jó vízáteresztő képességű talajon létesítenek. A narancsfajtákat rendszerint szelektált fák magoncaira szemzik. A magvakat gondosan előkészített talajú lécházba vetik, és 12 hónapos fejlődés után kerülnek ki a faiskolába. 12-16 hónapig tartó faiskolai nevelés után a csemeték általában már elég nagyok a szemzéshez. Amikor a szemzések eredése 1-2 éves, a fácskák kiültethetők a gyümölcsösbe.
A még nem termőkorú narancsültetvényekben köztes művelésben gyakran termesztenek babot, paradicsomot vagy dinnyét. Az időszakos esőket zöldtrágyanövények vetésével hasznosítják, amelyeket később a talajba forgatják. Számos olyan területen, ahol narancsot termesztenek, a csapadékot öntözéssel kell pótolni, például Texasban, Kaliforniában, Izraelben, Spanyolországban, Marokkóban és Dél-Afrika egyes részein.
A narancsfák 50-80 éven át, sőt olykor még tovább is gazdagon teremnek, egyes idős narancsfák, melyek korát évszázadokban mérik, még mindig hoznak termést. A narancsot teljesen érett állapotban kell leszedni, mert ellentétben néhány lehulló gyümölccsel (pl. az őszibarackkal) szedés után nem képes utóérni (minősége nem javul).
Az édes és a mandarinnarancs a következő, fontossági sorrendben felsorolt országok kereskedelmi szempontból egyik legértékesebb termesztett gyümölcse: Brazília, USA, Kína, Spanyolország, Mexikó, Olaszország, India és Egyiptom. Az USA legfontosabb narancstermelő államai Florida, Kalifornia, Texas és Arizona. A világ narancstermelése évente közel 70 millió tonna.
|
|
Megosztás |




