Az osztrákok és a németek bármi áron magukénak akarják tudni a rétest. A rétest. Igen, azt a bizonyos rétest. Azonban van egy kis bökkenő azon állításban, hogy tőlük származna eme finomság.
Rétes szavunk olyan süteményt jelöl, amely sok rét(eg)be hajtogatott, hártyavékony tésztából és a közé göngyölt töltelékből áll. Eredetileg a rétegre utaló rét főnévnek -s melléknévképzővel ellátott származéka, ennek "réteges" volt a jelentése.
Visszakanyarodva a rétes eredetére. A jó és különleges réteshez különleges, kiváló minőségű lisztre van szükség. Olyanra, melynek kiemelkedően magas a sikértartalma. Nos... ilyen lisztet adó búza Európában csak az Alföldön termett. Elődeink, s ezen belül is az asszonyok találékonysága vezetett a rétes megalkotásához. Hisz a szegény paraszti családokban abból kellett gazdálkodni, ami otthon megtermett: saját liszt, némi zsiradék, tojás, tiszta víz. Töltelékként pedig friss túró saját tehenük tejéből, vagy valamely gyümölcsfa termése is megtette. Mindemellett a rétestészta húzása-nyújtása igazi családi vagy rokonsági tevékenység volt.
A tésztát összegyúrva, abroszon gyúrófával kissé megnyújtva, majd kézfővel minden irányban alaposan meghúzva jött létre a hártyavékony rétestészta. A tésztának az abrosz széléről lecsüngő peremét óvatosan lefejtették, a kinyújtott tésztát zsírral meglocsolták, s miután néhány percig szikkadni hagyták, tetszés szerint cukorral édesített nyers gyümölccsel, túróval, tejföllel, mákkal, dióval megtöltötték, hengerítetzték vagy laposra hajtották, s egy zsíros bádoglemezen gyorstűz mellett megsütötték.
A mai rétes a XVIII.-XIX. század fordulóján kapta mai formáját és tartalmát. Bár mára kezdi elveszíteni hagyományát, ünnepek alkalmával szinte minden - különösen - paraszti házban előkerül.
Népszokások
- Sárkeresztesen újévkor azért sütöttek rétest, hogy „hosszúra nyújjon az esztendő, sokáig éjjenek”
- Topolyán farsangkor figyelték a rétest; úgy tartották, "ha jól nyúlik, akkor a család szerencsés lesz a következő évben."
|
|
Megosztás |
|
