

Latin neve: Rosmarinus officinalis
Népies neve: antósfű, rozmarin, szagos rozmaring
A rozmaring Dél-Európa legszárazabb, meleg, sziklás cserjéseiben őshonos. Mediterrán konyhák elterjedt fűszere (olasz, francia), de ugyanakkor régi gyógynövény is.
Az ókorban leveleit füstölőnek is használták, illetve a borokat is ízesítették vele.
Afrodiziákum hatása rozmaringos fürdők használata által bontakozik ki a legjobban.
Kámforos illatú, és kesernyés ízű fűszer, zsályával és vöröshagymával remekül párosítható, ám adagolásával vigyázzunk, rendkívül erős aromája miatt.
Fűszerként mártások, pástétomok, töltelékek, szárnyasok, halak, vadak, bárány- és malacpecsenyék, zsírosabb sültek (rablóhús), ecetes halak, gombás fogások készítésénél használjuk. Jó hatással van emésztési problémákra, étvágytalanságra, szélgörcsökre, epebántalmakra, emellett hurutoldó, vizelethajtó, fertőtleníti a húgyutakat, a veséket és vérnyomásemelő szer.
A fürdőben használt rozmaring, pedig serkenti a bőr vérellátását, és fokozza az érzékenységet és idegerősítő is.
Rozmaring tea: 3-4 kávéskanálnyi levelet leforrázunk 2,5 dl vízzel, majd 20 percig állni hagyjuk majd leszűrjük és mézzel ízesítve fogyasztjuk.
|
|
Megosztás |




