A skandináv országok számos színes hagyományt követnek a karácsonnyal kapcsolatosan. A legfontosabb és kultúrájukban legjelentősebb alaknak azonban a törpeszerű gnóm számít, mely vagy szerencsét hoz a gyerekeknek, vagy bosszút áll rajtuk, attól függően, hogyan viselkednek azok vele.
A karácsony ünneplése egyébként igen változatos formát ölt országoktól függően. Minden egyes skandináv ország, mint Svédország, Norvégia, Finnország, Dánia, Izland, vagy Dánia sajátos kis kultúrát ápol, bár valamennyi helyen úgy tartják, hogy a gnómok rejtik az ajándékokat a karácsonyfa alá szentestén. Általában Julenissének hívják, aki sokszor elcseni a gyerekek elől a puliszkát.
Svédországban Tomte néven ismert a gnóm. Szentestén (Julafton - svéd nyelven) valaki a családból fel szokta ölteni a gnóm gúnyáját magára. Bár meg kell hagyni, hogy maga a karácsony a svédeknél már december 13-ára esik Szent-Lucia napjára. A tulipán a karácsonyi dekoráció szerves része.
Norvégiában és Dániában a gnómot Nissének hívják. Dániában sokszor rizspudingot kínálnak a gnómnak, hogy az kedves legyen a családjukhoz. A karácsonyfákat gazdagon díszítik titokban a gyerekek számára a szülők. Norvégiában egy speciális süteményt, a Sand Kagert készíti el otthon minden háziasszony karácsonyra, mellyel aztán a gyerekek végigjárják a szomszédokat a délután folyamán.
Finnországban hasonlóak a szokások Svédországhoz képest, bár itt mindenki szaunázik is egyet közösen karácsonykor.
Izlandon azonban igen eltérő kultúra lelhető fel a többi skandináv országhoz képest. Először is legalább 13 mikulás van úton a szezon során és mindegyiknek külön neve és története van. A gyerekek kirakják az ünnep előtt a cipőjüket az ablakba, amelybe aztán a mikulás rejti majd el meglepetéseit. Ha egy gyerek burgonyát kap a cipőjébe, az azt jelenti, hogy rosszul viselkedett.
A legtöbb skandináv karácsonyi tradíció a melegség és a meghittség érzése körül épül fel, hogy kis reményt és védelmet adjon a hideg idő ellenére is.
|
|
Megosztás |
|
