Hát természetesen Itália ősi földjéről, honnan máshonnan? Nos, ezt nem találós kérdésnek szántuk, de van még egy-két dolog, amit biztos nem tudtál...
A spagetti egy hosszú, vékony tésztaféle. Az olasz konyha tipikus étele, társítva a bolognai, carbonára, gombás, csirkés és egyéb szavakkal...
Sokféleképp felhasználható, és igen népszerű az egész nyugati kultúrában, elterjedése a középkorra tehető. A spagetti az olasz spaghetto szó többes számából ered, mely a "spago" kicsinyítőképzős alakja. Jelentése: "vékony húr". Igy a "spagetti" szó nyelvtanilag "kicsi húrnak" is fordítható, de nem űzünk gyúnyt belőle, maradjon csak spagetti!
A spagettinit (ez vékony spagetti) jóval rövidebb ideig kell főzni. A spagettoni (azaz vastag spagetti) főzési ideje viszont hosszabb.
Jó eséllyel ismeretlenül cseng számodra Lénárd Sándor neve, aki egy könyvében a következőket írja a spagettiről: "Bármennyire hihetetlennek lássék is, igenis lehet az oly hosszúnak tetsző spagettiszálakat egyetlen egyszerű villával a szánkba juttatni, anélkül hogy a szomszédunk ruhája, abrosza kényszerű kóstolót kapjon a sugóból. Négyéves kis rómaiak játszva megbirkóznak ezzel a feladattal. A pastasciutta-evés nehézségei nem hasonlíthatók a zongorázáséihoz; ennek ellenére, persze, első kísérleteink során türelemmel kell eljárnunk. Ám dühöngve kést kérni, a spagettit apróra vagdosni, aztán kanállal magunkba lapátolni, ez az, ami nyilvános helyen végképp tilos, ha nem akarjuk, hogy barbárnak tartsanak bennünket. Csakígy tilos a konyhaművészet könyörtelen szabályai szerint a hosszúnak tetsző spagettiszálakat darabokra törni, amikor a vízbe dobjuk. És tilos a forró, frissen leszűrt spagettit hideg vízzel »nyakon önteni«. Ha valaki efféle bűnökre vetemedik, úgy néznek rá Olaszországban, mint Angliában arra, aki azzal dicsekszik, hogy puskával vadászott rókára. Aki késsel ér a halhoz, még számíthat bocsánatra, de ha a pastasciuttát vagdosod, tördeled vagy hideg zuhanyban részesíted, kárhozott léssz örökre."
|
|
Megosztás |
|
