Vanília

A vanília az Egyenlítő körüli övezet trópusi, párás, meleg éghajlatát kedveli. Manapság a legnagyobb mennyiségben a Bourbon-szigeteken, Tahitin, Mexikóban és Indonéziában termesztik. Az aztékok már több ezer évvel ezelőtt is ismerték, és csokoládés italukhoz előszeretettel használták.

Félérett állapotban szüretelik, amikor a termés zöldes, vagy éppen sárgulni kezd. A leszedett termést először hőkezelik, szárítják, majd 8 hónapig dobozokban érlelik.

Jellegzetes aromája és édeskés íze van, ami hő hatására jön elő igazán. Fűszerként sütemények, fagylaltok, pudingok, csokoládék valamint likőrök és koktélok fontos ízesítője.

Az étellel együtt főzzük, teljesen ártalmatlan fűszer, ezért gyomor-, epe-, és veseproblémákkal küszködők is nyugodtan használhatják.

Az alábbi formákban beszerezhető:

• Vaníliarúd: Ez maga a toktermés. Ha az étel csak enyhe ízesítést kíván, egészben belefőzhető, majd újra felhasználható. Intenzívebb ízesítéshez (pl. pudingok, krémek) ketté kell vágni a rudat, ki kell kaparni a belül található apró magokat, majd mind a héjat, mint a magokat az ételhez kell adni.
• Vaníliakivonat: Előállításához alkoholos folyadékban főzik a vaníliarudakat. A főzés legvégén érdemes az ételhez adni, különben hajlamos elpárologni. Az étel íze nagyon hasonló kivonattal készítve, mint vaníliarúddal, de az oldóanyag enyhe alkoholos íze érezhető marad bizonyos ételekben.
• Vaníliáscukor: Legegyszerűbb előállítási módja, hogy vaníliarudakat, vagy az elhasznált héjakat a cukorban hosszasan pihentetjük. Íze kevésbé komplex, mint a kivonat vagy a rúd íze.