Bélszín boros szósszal nyakon öntve

Aki nem engedheti meg magának anyagilag a bélszínt, legalább egyszer az életben spóroljon össze rá egy kis pénzt! Spórolás közben gondoljon folyamatosan arra, hogy az ember az alváshiányba előbb belehal, mint az éhségbe. Megéri pár napig nélkülözni, hogy utána átélhessük ezt a gasztronómiai orgazmust. No de előbb tegyük össze. Tegyük a húst egy tűzálló tálba, szórjuk meg a fokhagymával, a sóval, borssal, majd öntsük rá az isteni nedűt, a bort. Fedjük le, és nyálunk csorgatását visszafogva várjunk egy fél napig arra, hogy az ízek jól összeérjenek. Ha már nem tudjuk kordában tartani emésztőnedveinket, vegyük elő a bélszínt, fedjük le, és tegyük a 160 Celsius-fokra előmelegített sütőbe (körülbelül 2 órát fog ott pihenni, ha nem többet). Süssük puhára, majd vegyük ki a húst, szeleteljük, és tálaljuk (egyben puhára főtt, majd olajon pirított burgonyával). A bélszín alatt maradt levet öntsük serpenyőbe, adjuk hozzá az egész borsokat, pár percig főzzük, majd ha már elég sűrű, öntsük nyakon a tányéron figyelő bélszíneket. Csak egy ötlet: nyáron, amikor tombol a bogyósgyümölcs-szezon, a szószba nyugodtan belecsapathatunk (az egész borssal együtt) egy kis ribizlit, feketeáfonyát például… isteni lesz!