Mi a fizetésképtelenség
A fizetésképtelenség a felszámolás megindításához vezető első lépcsőfok. A fizetésképtelenségnek lényegében kifejezetten a felszámolás (vagy a csőd) vonatkozásában van jelentősége.
Az adós fizetésképtelenségét a bíróság állapítja meg. Ez azt jelenti, hogy a fizetésképtelenség nem egy ténytől függő (ipso facto) vagy egy jogszabálytól függő (ipso iure) automatizmus. A fizetésképtelenség megállapítása a bíróság joga, és mint ilyen, előfordulhat az az eset is, hogy a bíróság – a hitelező kérelme ellenére – nem állapítja meg az adós fizetésképtelenségét.
A fizetésképtelenség megállapításának vannak egyszerűbb megítélésű és bonyolultabb esetei.
Viszonylag egyszerű esetek, ha az adós a jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy az adós a fizetési kötelezettségét csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kötött egyezségben foglaltak ellenére nem teljesítette, vagy korábbi (a felszámolási eljárást megelőző) csődeljárást megszüntette. Ezek azért viszonylag egyértelmű helyzetek – bár ezekben az esetekben is vitathatja az adós az eljárás jogalapját –, mert a fizetésképtelenség megállapítása a bíróság vagy más (jogerős) döntésétől függ, és ezek megtörténte könnyen megállapítható (jogerős bírósági határozat, végrehajtható fizetési meghagyás az eljárás alapja, illetve a csődeljárás megszüntetését is a bíróság végzi el). Ezekben az esetekben a fizetési meghagyás maga, a bírósági határozatok és az idő múlásának igazolása egyszerűbb tényállásokat ad az eljáró bírónak.
Bonyolultabb, ha az adóssal folytatott végrehajtási eljárás eredménytelen volt, ugyanis az eredménytelenséget a hitelezőnek bizonyítania kell, amit az adós (és a történeti tényállás/magyarul az élet) megbonyolíthat. Az eredménytelenséget a fizetésképtelenség idejére és az adott összegre kell igazolni. Bonyolítja a helyzetet, hogy a végrehajtási szabályok az adóhatósági végrehajtás esetén mások mint a többi esetben.
Bonyolultabb a fentieknél az is, ha az adós által indított végelszámolási eljárásban bejelentkező hitelezők részére kiderül, hogy az adós tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg az adós a tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni, és a végelszámoló által indított eljárásban az adós gazdálkodó szervezet tagjai (tulajdonosai) felhívás ellenére sem nyilatkoznak arról, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozások esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges források biztosítására. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben (is) eljárás vagy eljárások előzik meg a felszámolás megindítását, melyek során kifogással vagy más jogorvoslattal élhet az adós, a tényállás maga, amely a fizetésképtelenség tárgyában döntő bíró elé kerül, bonyolódik.
Végül, talán az adós által a legkönnyebben kihívható lehetőség, az, amikor az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette.
A legutóbbi esetben az adós vitathatja a jogcímet, a határidőt vagy más körülményeket is, de akár a kötelezettség fennállásának tényét is vitathatja érdemben (pl. azon az oknál fogva, hogy nem részese a jogviszonynak, magyarul más a kötelezett) vagy akár beszámításra is hivatkozhat. A vitatás történhet eljárásjogi vagy formális okokra hivatkozással is, pl. a postai kézbesítés sikertelensége okán.
Amennyiben tehát hitelezői oldalon állunk, nagyon alaposan körbe kell bástyázni magát a fizetésképtelenséget (hiszen a felszámolási eljárás kérelmezésének első lépcsője ennek megállapítása), a fizetésképtelenséget megalapozó tényeket és körülményeket alaposan mérlegelni kell, így magát az adóst, a megfelelő jogviszonyt, a jogcímet, a fizetésképtelenséggel érintett adósság mértékét, a határidőket, stb.
Adósi oldalon úgyszintén, a fizetésképtelenség megállapításával szemben szabadon védekezhetünk: mérlegelni kell a jogviszonyt, az adósság jogcímét és mértékét, a határidőket a különböző (szükség szerinti) megelőző eljárásokban.
