
Aki tud élni, az tud… és ezt a kenyeret eszi! Pestóval fogjuk megtömni… vigyázat, nagyot durran, ha társaságban felszolgáljuk!
Tűrjük fel az ingujjunkat, és essünk is neki! Az élesztőt langyos vízben oldjuk fel, majd adjuk hozzá a tejet, a sót, a cukrot, és a liszt felét. Keverjük simára, majd adjuk hozzá a maradék lisztet is. Az immár igen emberes… illetve tésztás anyagunkat tegyük lisztezett gyúródeszkára, vagy konyhapultra, majd gyúrjuk alaposan meg. Ezután takarjuk le, és hagyjuk egy órát magára, hogy kiheverje a karizmaink okozta sokkot. Ezt az általam stresszmentesítőnek titulált mozdulatot a fehér köpenyes szakik (értsd: szakácsok) kelesztésnek nevezik. Miközben kel, keverjük össze a pestót, a sót és a kétféle sajtot. Ha letelt a tészta pihenőideje, gyúrjuk egy kicsit át, majd formázzuk hosszúkás cipóvá, amit nem túl laposra, de egy kicsit lenyomunk. Most a közepére pakolhatjuk a pestós anyagunkat, majd hajtsuk félbe, és a végeit nyomjuk össze, hogy ne csorogjon majd ki a pestónk. Óvatosan igazítsuk formára (csak hogy valahogy kinézzen, például hasonlítson egy vékony francia kenyérre), majd tegyük sütőpapírral fedett sütőlemezre. Kenjük meg az olajjal a tetejét, majd mehet a 200 Celsius-fokra előmelegített sütőbe. 20-25 perc, és kész! Ha a pestóból is házit szeretnél, itt isteni receptet találsz ahhoz is!
|
|
Megosztás |




