Annak, aki nem ismeri a teriyakit, elárulom, nem káromkodom, hanem egy nagyon finom szósszal öntöm nyakon a lazacot.
Jól nyakon öntöm, igen, nem kímélem, mert nem szeretem a halat, oldalbordám azonban imádja, főleg ezt a receptet, amit anyóspajtás osztott meg velem, nehogy teriyakis lazac nélkül maradjon édes egy szem fiacskája. Hát jó. Legyen. Legyen teriyakis lazac mára. Miután szeletekre vágtuk a lazacfilét, tegyük a egy tálba, és öntsünk rá a szószt, majd ezzel a mozdulattal felejtsük is el két óra hosszára. (Nekem ez utóbbi meg a legkönnyebben.) Amíg halmentes övezetben tartózkodunk, egy kis olajon pirítsuk meg a gyömbért, majd alaposan csepegtessük le róla azt a kevés olajat is, ami rajta maradt. (Ez a mozdulat abszolút hanyagolható, ha anyós nincs a láthatáron.) Jöhetnek a halak. Bőrükkel lefelé tegyük egy serpenyőbe (egy kis páclével együtt), és süssük ropogósra mindkét felét. Ha megvan, tegyük egy tányérra, és szórjuk meg a pirított gyömbérrel, és a serpenyőben maradt páclevet is folyassuk rá szépen. Álljunk félre, mert csöpögő nyálú párunk már közeledik…
|
|
Megosztás |
|
